Költő, a
felvilágosodás híve, a magyar szentimentális
líra egyik jelentős képviselője.
Elszegényedett nemesi családból származott.
Debrecenben teológiai tanulmányokat végzett,
később nagyváradi tanító, majd nagybányai
tanár lett. II. József halála után a reakció
támadása miatt elvesztette tanári állását.
Ekkor Pesten jogi tanulmányokat folytatott,
utána Teleki Sámuel főispán titkára lett.
Szentmarjayval és Hajnóczyval való
kapcsolatai révén került kapcsolatba a
Martinovics-mozgalommal. Halálra ítélték,
majd büntetését várfogságra változtatták és
Kufsteinbe vitték, ahol hamarosan meghalt.
A
nemesi-nemzeti mozgalom eszmekörében indult
írói pályája. Mátyás király című színművében
(1792) a nemzeti királyság eszméjét éltette.
Munkásságának legjelentékenyebb része
költészete. Könnyed, sokoldalú lírikus volt.
Versei egy részét népies forma és hang,
másokat szentimentális lágyság jellemez.