Rákóczi Ferenc (1676-1735)   Buda visszafoglalása után, az 1687-es pozsonyi országgyűlésen a rendek kénytelenek voltak lemondani a szabad királyválasztás jogáról, az ellenállási jogról, s kimondták a Habsburgok örökös királyságát. A törökök sikeres visszaszorítása után, megszállták Erdélyt, s különálló tartománykényt csatolták a Habsburg Birodalomhoz. A bécsi hatóságok igyekeztek országszerte felszámolni a hajdúszabadságot, így a katonáskodásra kötelezett, hajdúszabadsággal élő jobbágyok visszakényszerültek a robotgazdálkodásba, s evvel együtt a földesúri fennhatóság keretei közé. Az ország felszabadításáért folyó harcok terheit a jobbágyságra hárították, ez katonai elszállásolást (porció), és katonák szállítását (forspont) jelentette. Így paraszti elégedetlenség indította útjára a Rákóczi-szabadságharcot (1703-1711). Brezán várában bujdosó Rákóczit kérték fel a vezetésre, aki elvállalva, a brezáni kiáltványban harcba szólított mindenkit a Habsburgok ellen. A nemesség tekintélyes hányada is csatlakozott a felkeléshez. Az 1703-as vetési pátens nagy szerepet játszott a parasztok csatlakozásához. Eszerint, ha a parasztok elmennek harcolni, akkor felmentik őket a földesúri jogok alól. 1705-ben Szécsényben tartott országgyűlésen az új államformát rendi konföderációban jelölték meg, II. Rákóczi Ferencet Magyarország vezérlő fejedelmévé választották, s megfogalmazták a Habsburgokkal való kiegyezés feltételeit is. A fejedelem mellett 28 tagú szenátus működött. Hatásköre csak belpolitikai kérdésekre terjedt ki. I. József császár (1705-1711) hajlandó volt tárgyalásokba bocsátkozni, de főként időnyerés céljából. 1707-ben az ónodi országgyűlésen sikerült Rákóczinak anyagi támogatást szerezni a harcokhoz. Megszavazták a Habsburg-ház trónfosztását és a szabadságharc tartalmára a nemesi adózást. A katonának állt jobbágy mentességet kapott földesúri terhei alól, s ezt már a birtokosok nem nézték jó szemmel. A jobbágyság viszont hajdúszabadságot akart, de nem kapta meg, így egyre kisebb lelkesedéssel vettek részt a harcokban. A szabadságharc hanyatlását Rákóczi 1708-ban a hajdúszabadság megadásával akarta megállítani, de már késő volt. Nagy vereséget szenvednek Trencsénynél, majd 1710-ben Romhánynál. Az új császári fővezér Pálffy János tárgyalásokat kezdett a felkelők megbízottjával, Károlyi Sándorral. Hűségeskü fejében valamennyi felkelőnek kegyelmet ígértek. A háború során tiszti rangra emelkedett parasztok szabadságát a jövőre nézve is biztosítani kívánták, s a hagyományos rendi szervezetek törvényes működését is kilátásba helyezték. 1711. április 30-án létrejött szatmári békét Károlyi Rákóczitól kapott felhatalmazás nélkül fogadta el. A fejedelem árulással vádolta Károlyit, hogy Majténynál letette a fegyvert 1711. május 1-jén. A szatmári béke esztendejében trónra lépő III. Károly (1711-1740) szigorúan megtartotta az egyezményben foglaltakat, hiszen a még mindig húzódó spanyol örökösödési háború távoli országokba kötötte le a haderejét. (Forrás: www.mimi.hu)   II. Rákóczi Ferenc művei Emlékiratok pdf: 392 KB lit: 569 KB   Kapcsolódó oldalak www.peterybooks.hu