Petőfi Sándor (1823-1849)   1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Apja Petrovics István mészárosmester, anyja a szlovák anyanyelvű Hrúz Mária volt. 1824-ben a család Kiskunfélegyházára költözött. Mivel Petőfi itt nőtt fel, ezt a várost tartotta igazi szülőföldjének. A család ebben az időben jómódban élt, apja nem csak a városban, de Szabadszálláson is bérelt mészárszéket, voltak földjeik és ingatlanjaik. Apja gondosan akarta taníttatni gyermekét, ezért mindig egyre jobb iskolába íratta, s összesen kilenc iskolában tanult. Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Szabadszállás, majd Sárszentlőrinc után, hogy németül tanuljon, apja előbb a pesti német, majd a híres piarista gimnáziumba íratta. Ezután Aszódon folytatta tanulmányait. Itt kezdett el verseket írni. 1838-ban iratkozott be a Selmeci Líceumba, ahol a magyar önképzőkör tagja lett, s megismerkedett Csokonai és Vörösmarty költészetével. 1838-ban apja tönkrement, és nem tudta tovább támogatni fia tanulmányait. 1839. februárjában Petőfi gyalog Pestre ment, és beállt a Nemzeti Színházhoz kisegítő munkásnak. Szülei kérésére azonban hamarosan hazament, de nem sokkal később Sopronba utazott, és önként jelentkezett a császári hadseregbe. Gyenge szervezete nem sokáig bírta a megpróbáltatásokat, megbetegedett, majd 1841-ben leszerelték. Fél évig vándorolt, majd beiratkozott a pápai gimnáziumba. Itt kötött szoros barátságot diáktársával, Jókai Mórral.   1842. májusában az Athaeneum folyóiratban jelent meg első verse, A borozó. Nem sokkal később pénztelensége miatt be kellett fejeznie tanulmányait. 1842 novemberében beállt színésznek. Székesfehérvárott, majd Kecskeméten szerepelt. 1843 elején Pozsonyba gyalogolt, ahol az Országgyűlési Tudósítások másolásából élt. 1843-ban Pestre költözött. Ekkor ismerkedett meg a fővárosi fiatal értelmiséggel, és alakult ki Pilvax Kávéházi baráti köre. 1843. őszén ismét felcsapott színésznek. A sok utazgatás a vándortársulattal azonban megviselte egészségét, és elhatározta, hogy fölhagy a színészettel. Debrecenben húzta ki a telet, majd Pestre ment azzal a szándékkal, hogy költő lesz. Pesten felkereste Vörösmarty Mihályt, aki segített neki verseinek kiadásában. 1844-ben Vachot Imre segédszerkesztőként alkalmazta az újonnan induló Pesti Divatlapban. Vachot nemcsak megjelentette Petőfit, de a népiesség és a nemzeti érzés kultuszának megfelelő képet alakított ki róla. Ő vette rá, hogy nevét magyarosítsa, magyaros viseletben járatta, és elterjesztette róla, hogy műveletlen, de istenáldotta tehetség. Ugyancsak 1844-ben jelent meg A helység kalapácsa című komikus eposza és első verseskötete, mely nagyrészt népies helyzetdalokat tartalmaz. Pesten ismerte meg a tizenöt éves Csapó Etelkát, aki azonban nem sokkal később meghalt. 1845 márciusában Cipruslombok Etelke sírjáról címen jelentette meg az Etelka emlékének szentelt versciklusát. Ugyancsak márciusban látott napvilágot a János vitéz. 1845 nyarán már ismert költőként felvidéki körutat tett. Utazásának élményeit Úti jegyzetek címen jelentette meg. Ezután meglátogatta elszegényedett szüleit, akik ekkor Szalkszentmártonban laktak. Itteni rossz hangulatának kifejeződése a 66 epigrammából álló Felhők ciklus. Ugyanebben az évben írta meg a Tigris és hiéna című drámáját és A hóhér kötele című regényét.   1846-ban visszatért Pestre, és bekapcsolódott az irodalmi és politikai életbe. Fiatal író barátaival megszervezte a Tízek Társaságát. 1846. szeptemberében Nagykárolyban ismerkedett meg Szendrey Júliával, akivel egy év múlva összeházasodtak. A mézesheteket Teleki Sándor gróf kastélyában töltötték. 1847-ben jelent meg Arany János Toldija, és Petőfi azonnal lelkes levélben üdvözölte Aranyt. Hamarosan levelezés bontakozott ki közöttük, majd Petőfi meglátogatta barátját Nagyszalontán. 1847. márciusában jelent meg az Összes költemények című kötete, majd megint nagy felvidéki utazást tett, útjáról az Úti levelekben számolt be a győri Hazánk című folyóiratban. 1848. március 15-én a forradalom fő szervezői közé tartozott, de a forradalom győzelme után szembekerült az országot vezető politikusokkal. Támadta a kormányt, ezért fokozatosan elvesztette népszerűségét. Szabadszálláson indult a képviselőválasztáson, de megbukott, ráadásul az ellene felbőszített parasztok tömege elől menekülnie kellett. A szabadságharc honvédségében századosi rangban szolgált, de nem vett részt a harcokban, amiért heves támadások érték. Családját Debrecenbe helyezte el, itt született meg fia, Zoltán. 1849 januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem segédtisztjévé nevezte ki, de igyekezett távol tartani a csatáktól, ezért gyakran futárként küldte a debreceni kormányhoz. Miután vitája támadt Klapka Györggyel, lemondott tiszti rangjáról és kilépett a hadseregből. Márciusban édesapja, májusban édesanyja halt meg. Július 25-én újra csatlakozott Bem seregéhez. A segesvári csatában látták utoljára 1849. július 31-én.   Petőfi Sándor művei A hóhér kötele pdf: 520 KB lit: 502 KB Ibolyák pdf: 299 KB lit: 428 KB János vitéz pdf: 301 KB lit: 446 KB Petőfi Sándor összes költeményei pdf: 2,32 MB lit: 963 KB Kapcsolódó oldalak www.peterybooks.hu