Elszegényedett nemesi családból származott. Pozsonyi
gimnazista korában kezdett írogatni, majd levelezés útján megismerkedett
Reviczky Gyulával. Bp.-re kerülve az egy. bölcsészkarának lett hallgatója, ekkor
kötött szoros barátságot Reviczkyvel, valamint az irodalmi ellenzék
képviselőivel. Oklevelet nem szerzett, 1880-tól Balassagyarmaton polgári isk.
tanár. 1885-ben felfüggesztették állásából. Kétévi állástalanság után 1887-től
haláláig Szenicén tanított. Fiatalon halt meg azon a napon, amikor megjelent A
homályból c. egyetlen kötete. Halála után másfél évtizeddel barátai
megalapították a K. J. Társaságot. Az irodalmi és szellemi élettől távol nehéz
körülmények között élt. Magányában egyedül a versírás és a filozófia maradt
számára. Jelentős képviselője volt a 19. sz. végi újabb lírai törekvéseknek.
Mint az irodalmi ellenzék tagja élesen támadta az akadémizmust, a népies
epigonizmust cikkeiben. Felemelte tiltakozó szavát a társadalmi
igazságtalanságok ellen, álma valamilyen utópisztikus szocializmus; egyenlő
emberek szabad és testvéri társadalma. Nemegyszer forradalomra buzdít. De
elszigeteltségében, magányosságában s az idealista német filozófia hatására mind
inkább az elvont miszticizmus irányába tolódott. Költészetének harcos része,
amelyet csak jóval halála után fedeztek fel, Ady egyik előfutárának mutatja
prófétai magatartásával és a szimbolizmushoz közel álló stílusával.