Kármán József (1769-1795)

Húsz évvel a felvilágosodás bécsi hangütése
után már vitákkal teljes, izgatott, sokszínű magyar irodalmat találunk.
Racionalista franciások, szentimentális németesek, klasszicizáló deákosok
más-más utakon keresik az új, a korszerű mondanivalót. Sőt magyarosok néven
megszólalnak azok is, akik nem helyeslik az új mondanivalót. Már vannak
folyóiratok, vannak jelentékenynek mondható költők. És 1794-ben megjelenik az
Uránia című folyóirat első száma, majd a második és harmadik. Azután nincs
tovább. De ebben a három számban napvilágot lát a szerkesztő, Kármán József
Fanni hagyományai című kisregénye, amellyel a magyar széppróza felemelkedik az
európai legjobb átlaghoz. Kármán a mi első világirodalmi méretekkel mérhető
prózaírónk, és úgy mellékesen vele kezdődik a magyar esszéirodalom, a nagy
jövőjű magyar novella, és még a színvonalas publicisztika is. A magyar
felvilágosodás korának Kármán József az egyik csúcspontja, az ő művei a
legélőbbek az 1772 és 1795 közötti korszakból. És mindössze huszonhat évet élt.
Kármán József Losoncon született 1769-ben,
református püspök fia volt, jogásznak készült, így került egyetemi hallgatóként
Pestre. Itt összebarátkozott Ráday Pállal, az izgatott fiatal kultúremberrel,
aki sok egyéb közt magyar színházról ábrándozott. Az ő révén ismerkedik össze a
Ráday családdal, a nagyszerű nagyapával, Ráday Gedeonnal, aki nemcsak
műveltségre lelkesíti az embereket, hanem a felvilágosodás filozófiájára is
felhívja a figyelmet, a magyar felvilágosodás addig elért eredményeit is
ismerteti a lelkes fiatalokkal.
Kármánt elragadják a nagy lehetőségek: az új
szellem, az új irodalom. A következő évben Bécsbe megy, hogy tökéletesítse
némettudását. Ott megismeri Bessenyeit, aki akkor az Udvari Könyvtár
könyvtárosa. Bessenyei körében fejlődik a francia felvilágosodás eszméinek
töretlen hívévé. Lelkesen veszi tudomásul a Párizsban lángra gyúló francia
forradalmat. Amikor újra Pesten van, lelkében már forradalmár. A francia eszmék
mellett elragadja az új német irodalom érzelmessége, s ezt a lángoló
érzelmességet erősíti egy fellobbanó és lelket égető szerelem. Markovics
Miklósné grófnő művelt asszony. Németül leveleznek egymással. Ezekben a
szenvedélyes vallomásokban már érlelődik Kármánban az igazi író, a lélek és az
életkörülmények árnyalatos ábrázolója.
Ugyanebben az időben lesz szabadkőműves. A
szabadkőművesség akkoriban forradalmi mozgalom volt: a polgári forradalom
előkészítője. A felvilágosodás fiatal írói-költői szinte kivétel nélkül tagjai
voltak valamelyik titkos páholynak.
Kármán ismeri fel ebben az időben először,
illetve ő fogalmazza meg egyértelműen, hogy az ország irodalmi központjának
Pesten kell lennie. Itt kell megszervezni az írókat, a művészetet. Ráday Pál
révén kerül kapcsolatba Kelemen Lászlóval, a hasonlóképpen felvilágosodott
fiatalemberrel, aki az első állandó színházat szervezi. A Kelemen nevéhez fűződő
első magyar állandó színházat tulajdonképpen Kelemen László, Ráday Pál és Kármán
József együtt teremti meg. Valószínűleg Kármán volt az, aki megszövegezte a
létrejövő színház társulati szabályzatát is. Közben már írja azokat a műveket,
amelyek majd az Urániában fognak megjelenni. De közben kapcsolatban van azokkal
az ifjakkal is, akik majd a Martinovics-mozgalom részesei lesznek.
És végre a huszonöt éves fiatalember
létrehozza az Urániát. Ennek mindössze három számában jelenik meg a Fanni
hagyományai, A nemzet csinosodása című tanulmány, a Módi című szatíra, az Új
házas és A kincsásó című novella és még néhány apróság, amelyről bizonyos, hogy
az ő műve. Az Uránia többi prózai és verses közleményéről nem tudjuk, kitől
származik, mert - eléggé érthetetlen módon - ez a folyóirat az írók neve nélkül
közölte a műveket.
Az Uránia nagyon jól szerkesztett, nagy hatású
irodalmi vállalkozás volt. Folytatását megakadályozta a történelem. A
Martinovics-mozgalmat leleplezték, Pesten elkezdődtek az elfogatások. Kármán
hazamenekül Losoncra. Szinte bizonyos, hogy részese volt a titkos mozgalomnak,
és félt az elfogatástól. Az üldözés azonban hamarosan túlterjedt Pesten,
országszerte vitték el az írókat, költőket, tudósokat, gyanúsan művelt
embereket. És Kármán, nem sokkal azután, hogy otthon volt szüleinél, máig is
kiderítetlen körülmények közt hirtelen meghalt. Alighanem fontos szerepe volt a
mozgalomban, és öngyilkos lett, nehogy másokra kelljen vallania.
Életműve terjedelemben nem nagy, és akad jó
néhány írásmű, amelyről csak találgatja az irodalomtörténet, hogy az övé-e vagy
sem, és ha nem az övé, akkor kié is lehet. Mindenesetre gyanús, hogy ami ma is
frissen olvasható, azt ő írta.
Ez az egyetlen kis könyvben elférő életmű
előkelő helyet biztosít Kármán Józsefnek a magyar irodalomban. Ő már nem
kísérletező, hanem érett író. Szokták ugyan mondani, hogy irodalmunk nagy
ígérete volt, s ez annyiban igaz, amennyiben arra gondolunk, mit alkothatott
volna még érettebb éveiben ez a nagy tehetség! Hanem amit a megadott néhány év
alatt alkotott, az nemcsak valamiknek az ígérete, hanem jelentékeny szándékok
megvalósítása.
Mindenekelőtt a Fanni hagyományai.
Ennek az érzelmes, komor, társadalmat vádoló
lélektani regénytípusnak a világirodalomban Goethe Werthere volt a
legjellegzetesebb és leghatásosabb példája. Kármán természetesen éppen úgy
ismerte a Werthert, mint annak az időnek minden olvasó embere, és tanult is a
Wertherből, mint annak az időnek úgyszólván az egész regényirodalma. Ez a
kapcsolat azonban nem több, mint műfaji hatás, mint a korszerűség
tudomásulvétele. Kármán hősnője, a túl érzékeny lelkű Fanni jellegzetesen
magyarországi körülmények között él, a régi, pontosabban: maradi erkölcs nyomása
teszi kétségbeejtővé légkörét, szerelmi bánata és halála lázongást fejez ki egy
újabb, egy tisztultabb erkölcs nevében. A szűk cselekményű, de gazdag érzelmi
tartalmú történetet olyan világos és helyenként olyan költői prózában mondja el,
amelyet eladdig meg sem közelített a felvilágosodás irodalma. Báróczi
stilisztikai úttörése után a németes szentimentálisok, élükön Kazinczyval,
készítették elő ezt a megvalósult irodalmi prózát. De maga Kazinczy is csak
sokkal később, már a következő korszakban jutott el egy ennyire maradandóan
olvasható prózához, nyilvánvalóan már a soraikból korán kieső Kármántól is
tanulva.
A kitűnő kisregényénél alig csekélyebb
jelentőségű A nemzet csinosodása című kultúrpolitikai tanulmánya, amely a hazai
szellemi élet elmaradásának okait és a felemelkedés eshetőségeit elemzi meglepő
tisztánlátással. Érdekes mozzanata, hogy miközben szívvel-lélekkel azonosul a
francia gondolkodók haladó eszméivel, elutasítja a tisztelt Montesquieu
"klímaelmélet"-ét, amely haladást és elmaradást földrajzi-égövi okokkal
magyaráz. Kármán a szegénységet, a mezőgazdasági életformát teszi felelőssé az
elmaradásért, már-már megsejtve a gazdálkodás és a szellemi fejlődés
összefüggését. Ez a tanulmány formájában esszéirodalmunk első klasszikus műve,
tartalmában bizonyíték, hogy felvilágosodásunk a tudat milyen magas
fejlettségéig juthatott a legjobb elmékben.
Rövidebb írásai közül okvetlenül meg kell még
említenünk A kincsásó című elbeszélést, amely egy babonás, öreg fösvény
kijátszásáról szól, és ugyanúgy tekinthetjük az első igazi magyar novellának,
mint a Fanni hagyományait az első magyar regénynek és A nemzet csinosodását az
első magyar esszének.
Kármán nincs eléggé az olvasók köztudatában.
Miközben az irodalomtudomány egyre nagyobbra becsüli, az irodalmi publicisztika
elfelejtette kellő mértékben népszerűsíteni. A Fanni hagyományainak a címe
sokakban olyan képzeteket kelt, hogy az bizonyára valami olvashatatlan régi
kötelező olvasmány.
Valójában nem egy tiszteletre méltó nevű, de
elavult művű régi írónkat, költőnket, legalábbis névről, jobban ismer a
nagyközönség, mint azt a Kármán Józsefet, aki rövid élete alatt maradandóan
gyönyörűséget adó módon tudott írni, aki nemcsak úttörő volt, hanem maga is már
az elődök úttörése nyomán értékek alkotója lehetett.
Szinte jelképes, hogy a felvilágosodásnak ez a
legjobb magyar írója akkor hal meg, amikor a Martinovics-mozgalom bukásával
befejeződik a világosság reményének kurta korszaka, ez az 1772-től 1795-ig tartó
huszonhárom év, és az életben maradt írók java része a börtön sötétségében kezdi
várni az élet lehetőségének újraderengését.
(Forrás: MEK)
Kármán József művei
| Fanni
hagyományai |
pdf:
540 KB |
lit:
576 KB |
|

Kapcsolódó oldalak
www.peterybooks.hu
|