Költő, író, műfordító. Apai ősei
üldözött ref. lelkészek Nyugat- és Felső-Mo.-on, atyja, Cs. József (1747-1786)
borbélysebész; erős prot. és cívis öntudatú naplója művelődéstörténeti emlék. ~
özvegyen maradt anyja, a művelt Diószegi Sára (1755-1810) két fiát nehezen
taníttatta a kollégiumban. 1785 k. Háló Kovács József fedezte fel ~t mint
csodagyereket. ~ a II. József halálát követő légkörben írta első közéleti
verseit (Magyar! Hajnal hasad, Egy magyar gavallér, A Pártütő), társadalombíráló
allegóriáit (Az istenek osztozása, Békaegérharc), szépprózai kísérleteit (Állatdialógusok:
A bagoly és a kócsag, A pillangó és a méh).
1792-ben Kazinczy biztatta; mint
"második Horváth Ádám"-ot üdvözölte. A "magyaros iskola", Dugonics András
népiessége hatott rá, de már vonzotta a felvilágosodás: Rousseau, Voltaire,
Gessner, Pope példái. Nagy Sámuellel és Nagy Gáborral kollégiumi munkaközösséget
alakított a felvilágosodás közvetítésére. ~ az olasz költőket kezdte fordítani,
köztük Metastasiót. 1793-ban a pesti színjátszóknak felajánlotta színműveit,
többek között A méla Tempefőit is, amely keserű torzképet rajzol a hazai
költősorsról, a vezető rétegek közönyéről, a független írói pálya
kilátástalanságáról. Elsősorban Kazinczy ösztönözte: tőle értesülhetett a m.
jakobinus mozgalom terveiről is; 1794-ben így születtek rousseau-i, voltaire-i
bölcselő költeményei. (Az estve, Konstancinápoly, Az álom), valamint A
szamár és a szarvas dialógusa, egy radikális, forradalmi francia röpirat
fordítása. 1793-ban Mozart "szabadkőműves" operáját (Zauberflöte)
Boszorkánysíp címmel kezdte fordítani. Ekkor láttak napvilágot a Magyar
Múzsában (névtelenül) első versközlései. Készült gessneri ihletésű arkadikus
pásztorregénye A csókok, valamint A szeretet címmel lírai
szerelembölcselete. 1795. febr. 28-án a kollégiumban előadott, személyes hangú
rögtönzésnek, a Gerson du Malheureux-nak főhősét francia gondolkodással
gyanúsították.
Valószínű, hogy ott volt Martinovicsék kivégzésén, a Vérmezőn.
Verseskötetét nem sikerült kiadatnia. Baráti biztatásra a sárospataki főiskolán
lett joghallgató, bár viszolygott a feudális m. jogtól (Búcsú a magyar
múzsáktól). Hamarosan elment Patakról; a jakobinus Puky Istvánnal továbbra
is kapcsolatban maradt. Puky őrizte meg ~ radikális műveit (így az Oh szegény
országunk...c. rebellis versét). 1796-ban Pozsonyba ment az országgyűlésre,
remélve, hogy verseinek kiadásához pártfogót talál, de csak a Diétai Magyar
Múzsában tudta kiadni egy részüket. Lapalapítási tervvel indult Komáromba; ez
meghiúsult.
1797. márc.-ban megismerkedett Vajda Juliannával, Lillával, egy
gazdag komáromi kereskedő leányával. A boldognak induló szerelem keserű
fordulatából (~ nem jutott álláshoz a keszthelyi Georgiconban, a leányt férjhez
adták egy módos kereskedőhöz) született meg Lilla című, Érzékeny dalok
III. könyvben alcímű szerelmi ciklusa. A szentimentális "poétai román" több
nagy versét (A Reményhez, Siralom, A Pillangóhoz stb.) még a "komáromi
esméretség előtt" írta. Egyikük Földi Jánosné Weszprémi Juliannának szólt (Egy
rózsabimbóhoz). A Vajda Juliannával történt szakítás után Sárossyné Ilosvay
Krisztinához is írt hasonlót (A bátortalan szerelmes, Az éj és a csillagok).
Weszprémi Juliannával feltételezett szerelmi regénye nem bizonyult hitelesnek; ~
Rozáliája csak fantázianév. A korszak legszebb, legszemélyesebb versei (Esdeklés,
Köszöntő, Újévi ajándék) bele sem kerültek a Lilla-ciklusba. Komáromi
csalódása után ~ Somogyban időzött baráti házaknál, különösen Sárközy Istvánnál
Nagybajomban. Fájdalmából születtek preromantikus líránk kiemelkedő remekei:
A tihanyi ekhóhoz, A magánossághoz. Ekkor fordult érdeklődése, népies versei
s a Tempefői betétje (Szuszmir meséje) után, ismét a néphagyomány felé, a
m. irodalmi népiesség néhány úttörő mintadarabját alkotva meg (Parasztdal,
Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Szegény Zsuzsi, a táborozáskor).
1798-99
telén írta Dorottya c. vígeposzát, a korabeli vidéki élet körképét. Ez
felülmúlja mintáit, így A. Pope The Rape of the Lockját, amelyet
franciából prózában fordított le. 1799. máj.-ban a csurgói ref. gimnázium
segédtanára lett. Felvilágosult pedagógiájáért rajongó tanítványaival két
színjátékát is előadatta; az idegenutánzást bíráló Culturát (feltehetőleg
Patvarszki c. [1793] vígjátéka anyagából) s Az özvegy Karnyóné c.,
politikai célzatosságtól sem mentes szerelmi bohózatát, vissza-visszatérő
tárgyáról, az öregedő asszony szerelméről. Kuruzsban fájó öniróniával ábrázolja
dunántúli kiszolgáltatottságát, névnapi s egyéb alkalmi versfaragásait.
Festetics György pártfogásában bízva, Vergilius Georgicájának magyaros
ütemű, rímes fordításába kezdett. Verstanulmányba is fogott (A magyar
prozodiáról, másként A magyar verscsinálásról közönségesen).
Tanulmányai, előszavai (a Dorottyához, A Tavaszhoz)
szellemességükkel, ismeretanyagukkal a műfaj legkiválóbb teljesítményei. Az
epopoeáról közönségesen c. tanulmánya már Árpád vagy a magyarok
megtelepedése címmel tervezett honfoglalási eposzának előtanulmánya; ez a
90-es évek közepétől foglalkoztatta, s élete fő művének szánta, de csak 51
hexameteres sor s a vázlat készült el. 1800. márc.-ban letelvén tanári
megbízása, visszatért szülővárosába; műveinek kiadására előfizetőket gyűjtött.
1801. júl.-ban találkozott Kazinczyval, majd Pestre ment vízmérnökséget tanulni.
1802. jan.-ban Komáromban járt kinyomtatni tervezett életműsorozatának első
kötetét, E. Ch. Kleist Frühlingjének (A Tavasz) fordítását. Júl.
11-én debreceni hajlékát tűzvész pusztította el. Felépítésén s az Áprád
megírásán fáradozott; kiújuló tüdőbajával küzdött. 1803-ban Bécsben jelentek meg
Anakreoni versei, a kor divatos antikizáló, jambikus dalai a szerelemről,
a borról, az életörömről, tanulmányával s jegyzeteivel. Fazekas Mihállyal
meghitt barátságot tartott: ő enyhítette keserűségét, hogy Kazinczy félreértette
költészetét: csupán népies életképfestőt látott benne, természetes realizmusát
póriasságnak bélyegezve (ezért marasztalta el még a Dorottyát is).
Időmértékes bölcselő ódái (Dr. Földi sírhalma felett, Az ember, a poézis első
tárgya, A szélhez, A hadi oskoláról) kiemelkedő gondolati költemények. 1804.
ápr. 8-án Nagyváradra hívták, Rhédey Lajosné Kácsándy Terézt búcsúztató versek
írására kérték. Ápr. 15-én a váradi templomban maga adta elő A lélek
halhatatlansága c. nagy bölcselő versét. 1805-ben három verseskötete is
nyomdában volt Nagyváradon (Lilla, Ódák, Alkalmatosságra írt versek). A
Rhédeyné temetésén szerzett tüdőgyulladásban halt meg. A tilalom ellenére a
kollégium diáksága kivonult temetésére (ott volt Kazinczy is) a Hatvan utcai
temetőbe. - ~ szinte teljesen újjáteremtette a m. költészetet, egyaránt merítve
a m. hagyományból és a nyugateurópai, a keleti irodalmak formai és stiláris
vívmányaiból. Érdeklődése azonban ennél is szélesebb körű: nemcsak az európai,
hanem az egész világkultúráról átfogó képet alkotott, s ennek élményét éppúgy
beépítette költészetébe, mint a természettudományos felfedezésekét (pl. Dr.
Földiről egy töredék).
A felvilágosodás filozófiájával megismerkedve alkotta
meg személyes átéléssel hitelesített gondolati líráját, a teológiai világkép
természettudományosba fordulását (Konstancinápoly, Az álom), nem riadva
vissza a végső kérdések költői feszegetéséről sem (Újesztendei gondolatok, A
lélek halhatatlansága). Filozófiailag élte át a kor társadalmi válságát
(Az estve). Rousseau-izmusa érzéki gazdagságú, érzelmi sodrású,
világirodalmi mértékkel is jelentős lírát teremtett. Az "isteni Pope" a
voltaire-i deista racionalizmus költői megvalósítását, az idillíró Gessner a
rousseau-izmus lírai szépprózába oldását, Kleist Tavasza ennek
költészetté párlását jelentette számára. A m. társadalom válságát a kultúra
válságaként élte meg. Állandóan foglalkoztatta az európai "magas" műveltség és a
keleti hagyományokat is őrző "mély", népi kultúra összehangolása. Komikus eposza
a nemesi kultúrának jóval szelídebb torzképe, mint az ifjúkori Tempefői.
A vígeposz elaggott nemeskisasszony hősnője még megifjul, miközben az
elkorcsosuló nemesi kultúrát a "cselédházi szcéna" népi figurái, néprajzi érdekű
betétek s tősgyökeres tájszavak ellenpontozzák. Bár a magyaros iskola
hagyományait is őrzi, filozofikus költészete egyetlen iskolába sem sorolható.
Változatos rím- és sorfajú magyaros versei mellett kitűnően kezelte a klasszikus
időmértékes formákat, valamint a szimultán ("nyugat-európai") verselést. Vannak
dallamkövető (sperontista) versei is. A tartalomhoz igazodó formának bravúros
művésze (Az én poézisom természete, Újesztendei gondolatok), s ennek
elméletét is fejtegette. Játékos formakultusza stílusát a rokokóval rokonítja,
de ezzel kapcsolatban felmerül a barokk, a manierizmus, a klasszicizmus, a
szentimentalizmus s a preromantika fogalma is. Műveltsége, olvasottsága,
szintetizáló hajlama, tehetsége révén költészetébe hasonította a különféle
irányzatokat, stílusárnyalatokat, megteremtve egyéni stílusát. A nyelvújításban
is az egyeztetés híve volt: elsősorban a régi és a népi nyelvtől várva "nyelvünk
természete szerint" az irodalmi nyelv megújulását. Kazinczy és Kölcsey csupán
népies dalait értékelte, ítéletüket Toldy Ferenc örökítette tovább.
Félreismertségét nem kis részben az okozta, hogy jelentős művészi értékű,
világnézeti tartalmú műveinek nagy része csak századunkban jelent meg. A népies
vándorköltő anekdotikus alakját Petőfi Csokonai-verse is segített
meggyökereztetni, bár Jókai igyekezett ezt ~ kiadatlan vagy a cenzúra által
megcsonkított nagy gondolati verseinek közreadásával helyesbíteni. Ady s a
Nyugat írói, költői (Móricz, Tóth Árpád) fedezték fel ~ nagyságát. Németh László
számos tanulmányt írt ~ műveltségformáló, irodalomalakító nagyságáról. Waldapfel
József a radikális ~t állította előtérbe, s ezt emelte ki Juhász Géza és Vargha
Balázs is. 1960-tól ellenhatásként a korábbi értékelések helyébe az apolitikus,
esztétizáló költő árnyaltabb képe lépett (Szauder József, Julow Viktor).
Új Magyar Irodalmi Lexikon. A-Gy. 376-378.p.
Csokonai Vitéz Mihály művei
|
Csokonai Vitéz Mihály összes versei |
pdf: 1,78 MB |
lit: 646 KB |
|
Dorottya |
pdf: 522 KB |
lit: 329 KB |
