Csáth Géza (1887-1919)   Csáth Géza (Brenner József): író, zeneesztéta, orvos. Kosztolányi Dezső unokaöccse. 1901-től zenekritikákat és karcolatokat írt a Bácskai Hírlapba. 1908-tól a Nyugat rendszeresen közülte elbeszéléseit és zenekritikáit. 1909-ben ideggyógyászként a Maravcsik-klinika tanársegédje, majd több helyen dolgozott fürdőorvosként, körorvosként. 1910-től egyre inkább a morfium rabjává vált. 1914-15-ben szolgálatot teljesített a szerb és az orosz fronton. Idegállapota miatt 1917-ben végleg leszerelték. 1919-ben idegileg összeomlott, lelőtte feleségét, és öngyilkos lett.    Egész írói életművének meghatározó élményforrása a gyermekkor világa. Novellahőseit nem célok vezérlik, hanem elfojtott vágyak, indulatok. Naturalzimus, szimbolizmus és az anekdotai hagyománnyal való szakítás jellemzi írásait (Trepov a boncolóasztalon, Apa és fiú). Egyszerre hatott rá a természettudományos, a darwinizmuson alapuló biológiai szemlélet és az élet misztériumának szimbolista felfogása, amely elbeszéléseiben a kompozíció és a nyelv zeneiségében nyilvánul meg (Ismeretlen házban, Tavaszi ouverture). 1907-08-ban szecessziós fordulat következett be írói pályáján (A vörös Eszti). Ekkor írt novelláiban teljesedik ki élet- és művészetfelfogásának lényege: az ember élete egzisztenciális létén túl fantáziavilágával együtt teljes egész. Ezért térnek vissza gyakran hősei a gyermekkori teljesség szinterére (A varázsló kertje, A varázsló halála, Délutáni álom), vagy az álomvilágba (Egyiptomi József). Nemcsak felnőtt hősei vannak tele gyilkos indulatokkal (Gyilkosság), ártatlannak tetsző gyerekhősei is szadista hajlamoktól indíttatva vetemednek gyilkosságra (Anyagyilkosság, A kis Emma). Legjobb novelláira a bravúros időtechnikán túl az elbeszélés tárgyilagos hangneme, a részletek leírásában mutatkozó stilizációs törekvés jellemző. Nyolc drámájáról, jelenetéről tudunk, ezek részben töredékesek. A Janika (1911) a magyar polgári dráma legjobbjai közé sorolható, s a Horváthék (1912) c. színjátékkal együtt a vidéki, álszemérmes kispolgárság világát mutatja be. Hamvazószerda (1911) c., bábjátéknak szánt darabja bizarr ötletével a magyar abszurd dráma előfutára. Zenekritikusként már korán Kodályra és Bartókra irányította a figyelmet. Kiemelkedő Puccini-tanulmánya és Wagner-méltatása.    M. A varázsló halála (elb.), 1964; Ismeretlen házban, 1-2 (elb., d., tanulmányok, kritikák) 1977; Egy elmebeteg nő naplója, 1978; Elfeledett álom (vál. m.), 1987; Napló 1912-1913, 1989. Dr. Gremsperger László és Gyeskó Ágnes: Ki kicsoda a magyar irodalomban?; Budapest, Könyvkuckó, 1996; 57-58. o.   Csáth Géza művei A Janika pdf: 324 KB lit: 250 KB Csath Géza novellái pdf: 1,12 MB lit: 447 KB Horváték pdf: 379 KB lit: 264 KB Válogatott elbeszélések pdf: 545 KB lit: 317 KB Kapcsolódó oldalak www.peterybooks.hu