Bod
Péter (1712-1769)
1724-ben a nagyenyedi kollégiumba ment, ahol mások gyámolításából 1726–28-ban
végezhette el alsó osztálybeli tanulmányait. 1729-ben Nagybányára hívták
tanítónak, ahol április 25-től három évet töltött el. Miután pénzt és ruhát
szerzett, hogy tanulását folytathassa, 1732. május 8-án ismét beiratta magát a
nagyenyedi tanulók közé; itt a teológiai tudományokban a híres teológus szigeti
Gyula István volt vezetője. 1733-ban Türi Mihály, a kollégium gazdatisztjének
fiát tanította, amiért nála szabad asztala volt, Bethlen Kata grófnőtől pedig 30
forint évi segélypénzt kapott. 1736-ban a könyvtár gondviselõje, majd 1737-ben a
héber nyelv segédtanára lett. Amikor 1739-ben az iskola egyik stipendiumát
segélyként elnyerte, melyhez jótevőinek adakozása is hozzájárult, a leydeni
egyetemre indult és beiratkozott a teológiai kollégiumba, ahol a keleti
nyelveket is tanulta 1743. július 24-ig, amikor hazájába visszatért és november
29én Enyedre érkezett. Gróf Teleki Józsefné gr. Bethlen Kata azonnal udvari
papjának hívta meg, nemsokára pártfogójához Hévizre (ma: Olthévíz) ment és ott
1743. december 29-én elkezdte szolgálatát. 1744. június 15-én a nagybaconi
köz-zsinaton papi vizsgálatot tett s 17-én fölszentelték. 1746-tól fogva a
hévizi eklézsiának is papja lett. 1749. november 21-én a magyarigeni eklézsia
hivta meg papjának, ahova december 5-én köszöntött be. 1758. január 11-én a
fejérvári egyházkerület rendes jegyzõjévé, 1767. jún. 28–30. és júl. 1. a
kézdivásárhelyi köz-zsinaton generalis notariussá választották.
Irodalmi működése közben szőlőművelésben találta örömét és ez volt oka
halálának, ugyanis kezét késsel oly erősen vágta meg, hogy a vér folyását
reggeli 9 órától esti 6 óráig nem lehetett megállítani.
Bod Péter művei

|
Önéletírás |
pdf:
356 KB |
lit:
594 KB |
|

Kapcsolódó oldalak
www.peterybooks.hu
|